Ökumenizmus

Tapasztalat a közösség alapításánál

Az ökumenikus elköteleződésre szóló felhívás alapítónk, Laurent Fabre atya tapasztalataiban gyökerezik: 1971-ben, amikor protestáns keresztényekkel közösen imádkozott, az imádság alatt részesült a Szentlélek-keresztségben és egyúttal egy döntő találkozásban volt része Istennel.

A Vatikáni Zsinat szavait követve mi is azt szeretnénk, hogy

” […] a Szentlélek kegyelmének ihletésére […] ismerjük föl az idők jeleit, és szorgalmasan vegyük ki részünket az ökumenikus munkából.” (Vat II, UR 4)

Jézus imája

Szeretnénk magunkévá tenni Jézus imáját, aki elsőként imádkozott az egységért: „hogy mindnyájan egyek legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egyek legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17,21). Szeretnénk ma is meghallani, mit mond a Lélek az egyházaknak a keresztény egység felé vezető úton.

Minden nap imádkozunk az egységért:

Úr Jézus, ki azért imádkoztál, hogy mindnyájan legyenek egy,
kérünk Téged a keresztények egységéért.
Úgy, ahogy Te akarod, azokkal az eszközökkel, melyekkel Te akarod.
Add Szentlelkedet, hogy érezzük a szakadások fájdalmát,
lássuk bűnünket, és minden reményt meghaladóan reméljünk.
Amen

(Paul Couturier imája alapján)

Elköteleződés a hétköznapi életben

Közösségünkben sok különböző egyház tagja él együtt – katolikusok, protestánsok, evangélikusok, pünkösdiek, ortodoxok és anglikánok. Elkötelezettek a mindennapi élet megosztása, a közös imádkozás és a folyamatos képzések mellett, hogy együtt evangelizálhassanak és tanúskodhassanak a Feltámadott munkájáról a világon.

„Mivel a keresztények megosztottsága a legnagyobb akadálya az evangelizációnak, és mert hisszük, hogy Jézus Krisztus egységért szóló imájára választ kapunk: „Hogy mindnyájan egyek legyenek, hogy a világ higgyen” – ezért együtt, ortodoxok, protestánsok, katolikusok, minden további késedelem nélkül a mindennapi élet szerény útját közösen járjuk.” (Közösségi Kiáltvány, 1986)

A „láthatatlan kolostor” víziója

Minden csütörtökökön nagyon különleges módon imádkozunk a keresztények egységéért. Paul Couturier, francia atya, az ökumenikus lelkiség úttörője 1944-ben osztotta meg vízióját:

„Ha Nagycsütörtökre emlékezve az összes keresztény gyülekezetből származó híveknek egyre nagyobb sokasága ölelné körül a földet egyetlen hatalmas hálót alkotva, mint egy láthatatlan monostor, ahol mindannyian egyesülünk Jézus imájával az egységért, akkor vajon nem lenne-e ez a keresztények egységének hajnala, mely felvirrad a világra? Vajon nem ezt az őszinte, mély és lángoló lelki nyitást várja az Atya, hogy megvalósuljon a látható egység az egyház testében és hogy megtörténhessen a csoda, hogy mindazok, akik a keresztség pecsétjét kapták, az Ő egyházában egyesülhessenek?”

Tudj meg többet, hogy mit jelent a közösségünk számára ez a „láthatatlan kolostor”.