Az ökumenikus imahét minden évben fontos alkalom a Chemin Neuf Közösség életében. Azon túl, hogy minden nap imádkozunk a keresztények egységéért, 2025-ben három találkozási lehetőséget is ajánlott a Közösség: vasárnap egy budapesti görögkatolikus plébánia liturgiájába való becsatlakozással kezdtük a hetet, kedden imaestet tartottunk a keresztények egységéért, a hetet pedig a nagymarosi református gyülekezet evangelizációjával zártuk szombat délután.
2025. Január 19-én megtelt a Szent Flórián Görögkatolikus templom a vendéglátó görögkatolikus hívekkel és a Chemin Neuf Közösség tagjaival, ahol Aranyszájú Szent János Szent Liturgiáján vettünk részt.
“Ami lehetetlen az embereknek, az lehetséges az Istennek”, kezdte prédikációját Makláry Ákos atya, majd hozzátette: “ami lehetetlennek tűnik az embereknek, az az Istennel lehetségessé válik. Így élem meg ezt a mai liturgiát: itt vagyunk mi, görögkatolikusok, a mi ősiségünkkel, liturgikus életünkkel, gazdag hagyományunkkal, vendéglátóként: és eljött hozzánk egy fiatal, csupán 50 éves, karizmatikus közösség. Kívülről nézve, látszólag talán nagyon különbözőek vagyunk: de ez a találkozás közöttünk, ami talán lehetetlennek tűnik, lehetséges lesz – Krisztusban. Mert Ő az, aki összehív minket, Ő hozott és Ő tart most is minket össze.”
A prédikációt ezekkel a szavakkal zárta: “Minden közösség tiszteletből fakad. Ha megismerjük, megértjük egymást, csak így tudjuk meg is szeretni egymást. Így juthatunk el ahhoz, hogy bár tudom, hogy más közösséghez tartozunk, de mindannyian egyek vagyunk Vele.” Nagyon megható pillanat volt, amikor beszéde végén, az ökumenikus imahétbe való bekapcsolódásként, elimádkozta a Chemin Neuf Közösség keresztények egységéért mondott imáját.
A teljes Szent Liturgia itt visszanézhető.
2025. január 21. – Imaest a keresztények egységéért
A szokásos budapesti keddi imacsoport most rendhagyó módon, rendhagyó helyszínen zajlott. Az esemény ezúttal nem a 12. kerületben, hanem egy 16. kerületi plébánia közösségi termében került megrendezésre, ahol a házigazda, Urbán Gábor atya testvéri szeretettel fogadta a közösséget.
Az est bevezetőjében elhangzott, hogy a keresztények egysége, akárcsak a világ, jelenleg széttöredezett. Ezt a töredezettséget szimbolizálta az is, ahogyan az imaest elején más-más felekezetek tagjai együtt álltak az oltár előtt, ahová előtte az üres kelyhet és paténát helyezték. Ez a kis “liturgia” két dolgot szimbolizál: egyrészt mutatja szakadásunk fájdalmát, hogy még nem vagyunk egységben, hiszen nem tudunk együtt az Úr asztalánál enni. Másrészt azonban jelenti a reményt is. A reményt, hogy bár ma még üres ez a kehely és paténa, de egy napon megtölthetjük majd őket és teljes egységben leszünk. Maga Jézus is ezért imádkozott Nagycsütörtökön, mielőtt letartóztatták volna: “Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk… Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok.” (János 17,21 és 24)
Az imaest az Atya, Fiú, Szentlélek egységére épült. A három isteni személyt tanúságtételeken, dicsőítő dalokon, kiscsoportos beszélgetésen és közös imádságon keresztül szemléltük.
Kinga (református), aki 15 évig élt különböző felekezetű keresztény testvérekkel, tanúságtételében beszélt arról, hogyan mélyült a hite azáltal, hogy megismerte és megélte a katolikus egyház által a lelki megújulásra, elmélyülésre kínált lehetőségeket. Máté és Vica megosztotta, milyen nehézségeket, kihívásokat, ugyanakkor megváltozott szemléletmódot jelentett számukra, hogy vegyes református-katolikus, vagyis ökumenikus házasságban élnek. Máté és Vica tanúságtétele egy hosszabb interjúban itt elérhető. A kiscsoportokban történt beszélgetések pedig mindenki számára lehetőséget nyújtottak, hogy személyesen osszák meg Jézussal történt legjelentősebb találkozásaikat.
Nemcsak az est lelki tartalma, hanem maga a díszlete is az egységre való törekvésre, jelen helyzetére mutatott rá, ahogy annak készítője, Vica megfogalmazta: „A textilkép az összeszövődés szimbolikájára épül. Ahogyan a más szélességű, más anyagú sávok találkoznak, és megjelenik rajtuk Jézus arca, úgy mi is a különbözőségeink ellenére is visszatükrözhetjük ezt az arcot, ha egymással közösségben vagyunk, együtt imádkozunk. Ez az arc töredékes, a szálak el vannak ugyan csúszva, hiszen nem egyek, de teljes képet közösen adnak.”
2025. január 25. – Nagymarosi Nyitott Templom Evangelizációs Alkalom
Az alkalmon Kéri Ákos lelkipásztor hitünk alapjairól beszélt: “Ki Jézus? Miért halt meg a kereszten? Mi a keresztyénség lényege? Mi köze ehhez az én életemnek?” Beszélt arról, milyen tévhitek és hazugságok élnek azzal kapcsolatban, hogy mi a keresztyénség.
“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16), ezzel a mondattal kezdte és fejezte be igehirdetését Kéri Ákos. “Ez a mondat több mindent jelent. Azt jelenti, hogy Isten szeret téged, annyira szeret téged, hogy önmagát odaadta érted a kereszten. Azt is jelenti, hogy ha hozzámész ő nem fog téged elutasítani. Ő tárt karokkal fogad, ugyanolyan tárt karokkal, ahogyan felfeszítették őt a keresztre. Isten nem akarja azt, hogy elvesszél. Nem akarja, hogy földi életednek ne legyen semmi értelme. Nem akarja, hogy félj a haláltól. Hanem azt akarja, hogy tudj arról, és higgy abban, hogy örökké élhetsz. És teljessé válhat a békesség, öröm és boldogság, aminek előízét itt a földön megtapasztalhatod. Mert Jézus feltámadt a halálból, Ő ma is él, ma is megszólíthatod, hozzáfordulhatsz és elmondhatod neki, hogy legyél az én életem Ura, az én Megváltóm.”
Majd így folytatta: “Hiszen nem tudunk jók lenni, nem tudunk tökéletesek lenni, nem tudjuk magunkat megváltani, erre képtelenek vagyunk természetünk szerint. Egyetlen dolgot tudunk tenni, azt mondani Jézusnak: nem tudok jó lenni, nem tudok tökéletes lenni, nem tudok szent lenni, gyenge vagyok, gyenge. De szeretnék hozzád tartozni Jézus. És Jézus erre így válaszol: ott a kereszten elszenvedtem minden bűnödet, minden baklövésedet. Higgy bennem, kezdj velem egy új életet, fogadj el engem és én nem foglak elítélni. Tarts velem és megtapasztalod azt a szeretetet, amire igazán vártál egész életedben.”
A lelkipásztor igehirdetése emlékeztetett mindannyiunkat közös hitünk alapjaira, hogy mit jelent kereszténynek lenni. Ez egyúttal remekül illeszkedett az Ökumenikus Imahét fő témájához: az idei ökumenikus imahét, mely az első ökumenikus zsinat, a Niceai zsinat 1700. évfordulóját ünnepli, arra hívott ugyanis bennünket, hogy merítsünk közös örökségünkből, és merjünk még beljebb lépni a minden keresztényt egyesítő hitbe.
A programon bizonyságot tett hitéről, megtérésének történetéről a helyi közösség egyik tagja, Maurer Péter. Péter őszintén megosztotta a résztvevőkkel, hogyan változtatta meg életét Krisztus, hogyan fogta meg és fogja mai napig a kezét az Úr, és vezeti az Ő Országa felé.
Az igehirdetés és a tanúságtétel ezen a linken elérhető.
Az alkalmon a Chemin Neuf Közösség zenészei és barátai, a #KettősKereszt Zenekar biztosította a zenei szolgálatot, az alkalmon a dalokról hangfelvétel készült, mely ezen a linken keresztül pár hétig elérhető.
Az Úr vágya az egység, és Ő végbe is fogja vinni. Hisszük, hogy az emberek szívében, akik részt vettek ezeken a programokon, tovább formálódik, növekedik ez a vágy. Nem egy hétig, hanem egy életen át. Imádkozzuk most hát együtt a Chemin Neuf Közösség imáját a keresztények egységéért:
Úr Jézus, ki azért imádkoztál, hogy mindnyájan legyenek egy,
kérünk Téged a keresztények egységéért.
Úgy, ahogy Te akarod, azokkal az eszközökkel, melyekkel Te akarod.
Add Szentlelkedet, hogy érezzük a szakadások fájdalmát,
lássuk bűnünket, és minden reményt meghaladóan reméljünk.
Amen