A Szentlélek mérföldkövei
közösségünk történetében
1972
Loyolai Szent Ignác egyik fia találkozik a Karizmatikus Megújulással
Abban az időben, amikor a Karizmatikus Megújulás Franciaországba érkezik az Egyesült Államokból, Laurent Fabre-nak – aki akkoriban jezsuita szeminarista Lyon-ban – felkelti az érdeklődését a Szentlélek hatalmának megtapasztalása, amit egy a Seattle-i provinciából származó amerikai rendtársa élt meg.
Laurent és Bertrand Lepesant, aki szintén jezsuita, eldöntik, hogy egy hétvégét imában töltenek a Szentlélekkel, a hegyekben. Meghívják a fiatal amerikai jezsuitát, aki aznap este gondviselésszerűen két episzkopális fiatal autóstoppossal találkozik: Lewis Beaver, ‘Fr. Elias’ et Mark Hoffman, ‘Fr. Moses’, aki Messiási zsidó közösségből származik. Ők ajánlják fel nekik az imát, hogy megkapják a Szentlélek keresztséget. Ez a lelki tapasztalat megváltoztatja az életüket. Hazatérve Laurent részt vesz abban az imacsoportban mely a Katolikus Karizmatikus Megújulás kiindulópontja Lyonban.
Nem sokkal később, egy utazás kapcsán az Egyesült Államokba felfedezi, hogy a Szentlélek nélkülözhetetlen mindenkinek és az egész Egyháznak; a normális keresztény élet része a Szentlélek.
Ezek az alapvető tapasztalatok egyesítették Laurent hivatását és egy új elképzelésnek adtak táptalajt.
“A Szentlélek méltó korunk kihívásaihoz.”
1973
Az első testvéri kiscsoportok/fraterniték
Júniusban Neuville-sur-Saône helységben tartott hétvégi képzésen, Laurent Fabret, az Apostolok Cselekedeteinek 2 fejezetének 42 verse cselekvésre indítja, összehívja mindazokat, akik meghívást éreznek a közösségi életre. Több mint tízen jelennek meg, köztük Jacqueline Coutellier.
A papszentelését megelőző lelkigyakorlat kapcsán a fiatal jezsuita Isten elé helyezi az imában és az elöljárói elé terjeszti egy vegyes életállapotú közösségi élet lehetőségét.
Októberben hét személy, férfiak és nők vegyesen elkezdik a Montée du Chemin Neuf 49 számú házban megélni az új életformát. Lépésről lépésre, a Szentlélekre hallgatva, felfedezik a testvéri megosztásra és engedelmességre szóló hivatásukat, egy olyan hétköznapi életben melyet az ima, a tanúságtételek és keresők fogadása tölt ki.
“Higgyünk az apró kezdetekben.”
1975
Egy megalapozó év, a kereszttel a központban
Február elsején Brigitte, a hét alapító közül a legfiatalabb, életét veszti a veserákkal szemben folytatott küzdelemben. A közösség számára ő a « földbe vetett mag ».
Pünkösd napján az egész közösség Rómában megy, ahol hallják, amikor VI. Pál pápa megerősíti: « a Karizmatikus Megújulás esély az Egyház számára ». Szép megerősítés a születésben lévő közösségnek!
Augusztus, egy újabb kaland kezdődik: az egyedülállókból álló kicsi közösség első alkalommal tart családoknak szóló lelkigyakorlatot Aix-en-Provence-ban.
Ősszel, elkezdődik az első képzés, lehetőséget adva a házaspároknak és az egyedülállóknak is, hogy képezzék magukat az Evangélium hirdetésére. Ezt a képzést követően az első házaspár, Pierre és Vivette Briaudet, belépnek a közösségbe.
“Egyedülállók és házaspárok ugyanannak az aranyérmének a két oldala.”
1976
Elindul a képzés kalandja
A Lyon-i Montée du Chemin Neuf utcában egyre többen jönnek… Ki kellene tágítani a falakat!
P. Laurent Fabre házat keres a Lyon környéki régióban. Gondviselés szerűen lerobban az autója… kifogy a benzin (éppen benzinkutas sztrájk van!), egy ismeretlen siet a segítségére, meghívja magához és beszél neki egy családi tulajdonról Lyon közelében. Pont ilyet keres a közösség. A Gondviselés újra munkában, egy családanya adományának hála megveszik a házat.
A közösség néhány tagja beköltözik a Pothières nevet viselő házba, hogy egy bibliai, teológiai és lelki képzést indítsanak ökomenikus szempontokat figyelembe véve. Ettől kezdve számos fiatal, házaspár és család vett részt ezen a képzésen, hogy képezzék magukat mint Krisztus tanítványai, az Egyház és a világ szolgálatára.
„Istentől várom a váratlant.”
1980
Az evangelizáció szenvedélye
Júliusban Pothières fogadta az első « Kána » hetet házaspárok és családok számára: egy misszió örömteli kezdetei, mely gyorsan elterjed Franciaországban és a világ több országában is. A Kána kegyelme párként megélni, hogy « úgy legyünk, mint egy koldus egy másik koldus előtt» minden kultúrában ragozható.
Ebben az évben, a Sœurs de l’Adoration (Örökimádó nővérek) meghívják a közösséget lakjanak együtt, Henri IV utcában Lyon-ban és vegyen részt a kollégium működtetésében. Gondviselésszerű ez a meghívás, mert a 49. ház már túl kicsi a közel ötven fiatalhoz, akik az imacsoportba járnak. Hála ennek, az ifjúsági misszió elindul!
“Jelen lenni a misszióban.”
1982
Határozottan elköteleződni a Keresztények egységéért
Az Egyesült Államokban már a kezdetektől fogva a Karizmatikus Megújulás ökumenikus volt. Ez a kegyelmi áramlat, amit az Egyház kapott a közösség ökumenikus hivatásának alapja a kezdetektől. Az egységre szóló hívás folyamatosan erősödik és bontakozik ki.
Az Egység Sátra találkozói és az 1982-ben Strasbourgban megtartott Pünkösd Európára találkozó lehetőség volt szoros kapcsolatok kiépítésesre a közösség, a Reformációból származó egyházak, az Evangéliumi egyházak és a Pünkösdi egyházak között. Thomas Roberts lelkipásztor felhívása: « adjuk életünket a Keresztények Egységéért » alapvető pillanat, ugyan úgy mint Laurent Fabre atya mondata: « Európa, Európa, ha nem osztod meg, meghalsz ! ».
2014, Justin Welby, az Anglikán Közösség Érseke meghívta a Közösséget tanítsa az egységre szóló karizmáját. A Chemin Neuf egy testvéri kiscsoportja beköltözött a Lambeth Palace-ba (London), hogy megéljék a közösségi élet hétköznapjait, együtt imádkozzanak és segítsék az Anglikán Egyház helyben összegyűlt fiataljainak képzését.
“A keresztények megosztottsága az evangelizáció legnagyobb akadálya.”
1984
Hívás, a határokon túlra
A nyolcvanas években a határokon túli misszió vágya születik meg a szívekben.
Mgr E.Kombo, a Kongói Nkayï újonnan kinevezett püspöke próbálja felhívni telefonon Laurent Fabre atyát Rómából, lelkipásztori javaslata van a közösség számára. Annak ellenére, hogy közel 10 éve nem beszéltek, Laurent, pont ugyan akkor hívja fel egy másik telefonvonalon régi iskolatársát. A Szentlélek hihetetlen precizitása!
Pár hónappal később a közösségi tanács elküldi az első testvéreket és nővéreket a Kongói misszióba, egészségügyi ellátást biztosító állomás szolgálatába Bouenza-ba és egy képzési központ kialakítására Kimbaouka-ban.
Első lépések egy új úton mely számtalan úti célra vezetett el minket.
“A mi egységünkből nőnek ki a missziók”
1992
Meggyökerezünk a missziókban
A Gondviselés újabb meglepő javaslattal kopogtat az ajtónkon. Az Hautecombe-i apátság apátja kétszer is felkéri a közösséget, hogy vegyük át a stafétát az imában és a turisták fogadásában. Harmadik alkalommal, Don Michel apát úr telefonon próbálkozik: “A Chambery-i érsek irodájából hívom, aki szintén hallja a beszélgetésünket… Mielőtt harmadszorra is visszautasít, legalább jöjjön el nézze meg az apátságot!“. Laurent Fabre atya a közösség gazdasági vezetőjével érkezik, az apátság és környékének szépsége elkápráztatja. A Közösségi Tanáccsal, meg vannak győződve arról, hogy az apátságot a fiatalok képzésére és az ökumenizmus szolgálatára kell szentelni. Ez a megérzés nagyon hamar megerősítést kap: a közösség beköltözésétől kezdve napjainkig az apátság soha nem ürült ki, a fiatalok mindig betöltötték…
Pünkösdkor a közösséghez közel állók kifejezték vágyukat, hogy megosszák a közösség karizmáit a testvériségre és a szolgálatra. Megszületik egy új apostoli test a közösség mellett: a Chemin Neuf Kommunió.
Éveken keresztül a közösség különböző országokból származó szerzetesei papi hívatást kaptak. A Közösségi Tanács rendszeresen találkozott a Lyon-i érsekkel, ezen találkozók folyamodványaként Mgr Decourtray megalapította a Chemin Neuf Intézményt és egyházmegyei jogú szerzetesi intézménnyé nyilvánította a papok és szerzetesek számára.
“Az ágainknak mi vagyunk a gyökerei?”
1995
Az első Nemzetközi Káptalan
A közösség egyre több országban hajt ki a Szentlélek indítatására. Szeretünk mindenkinek lehetőséget adni, hogy megszólaljon bármely országból is érkezik ezért a Közösség megtartja az első Káptalant 72 küldöttel. Első sorban megerősítik a közös pénztárat, a szolidaritást az alapítások között és az ökumenikus döntéseket. A Közösség Konstitúciójának megszavazásához egyhangú szavazat szükséges.
A Közösség a kezdetektől fogva az Egyház szolgálatában van. A párizsi egyházmegye felkérésére elfogadta St Denys la Chapelle plébánia vezetését. Az első lépés egy szép kalandban mely egyre jobban kibontakozik az idők folyamán: megismertetni a testvériség kegyelmét és a missziót a plébániai hívekkel.
“Amit megosztasz, az megsokszorozódik.”
2000
Egy ima és képzési háló
A 2000-es évek… a közösség növekszik valami “még több” felé.
A XXI. század kezdetét az internet robbanásszerű növekedése jellemzi, mely egy új evangelizációs terület. Abbé Paul Couturier láthatatlan monostora jut eszünkbe erről: “A különböző felekezetekből származó Keresztények folyamatosan növekvő sokasága egy egységes imahálót alkot, mely körülfogja a földet… Krisztus egységért szóló imájában egyesülve.” Megszületik a Net For God, a filmeken és a találkozásokon keresztül lehetőséget ad erre; ima, képzési és evangelizációs hálózat.
Ugyan ebben az időben, meg alakul az Institut de Théologie des Dombes a Lyon-i egyetem Teológiai Fakultásával, a Chartes-i Filozófiai Studium elindult a Párizs-i Centre Sèvres Egyetemmel szoros együtt működésben. A különböző tanintézményekkel folytatott együttműködés elmélyíti a közösség hivatását a képzésre.
“Kellő időben gyorsan végbe viszem.”
2016
Az alapítás megszilárdítása, befejezése
Az alapítást a hagyományok továbbadásának időszaka követi. Laurent Fabre atya 43 évig volt a Közösség pásztora, most tovább adja a stafétát. A Káptalan küldöttjei első kőrben megválasztják az új felelőst François Michon atya személyében, aki épp csak visszatért egy tíz éves misszióból Kongó Kinshasában.
Ugyanebben az évben több testvért és nővért küld a Közösség a Notre Dame de l’Atlas monostorba Tibhirine-be (Algéria), hogy imádságos jelenlétükkel is biztosítsák a látogatók fogadását és a testvéri jelenlétet.
“Amikor Ignác atya egy számára ismeretlen úton járt, nem előzte meg a Szentlelket, hanem hagyta magát vezetni szelíden és bátran.”
2017
Egy új Pünkösd
Rómában a Katolikus Karizmatikus Megújulás ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját. Ferenc Pápa ökumenikus dimenziót ad ennek az eseménynek a különböző egyházakhoz tartozó személyiségek meghívásával. Ez a “kiengesztelődött különbözőség” nézőpont egybevág azzal, amit a Közösség hordoz az alapításától kezdve.
Három évvel később, Rómában François Michon atya és Laurent Fabre atya találkoznak Ferenc pápával, aki arra buzdítja a Chemin Neuf Közösséget maradjon hű a hivatásához:
“Útnak lenni azt jelenti, hogy haladunk előre nem csak körbe járunk […]. Ez kockázatos, mindig van kockázat, a kockázatmentes élet nem keresztény élet. Bátorítalak benneteket, induljatok el az úton az Úr megkülönböztetésével és az Egyház iránti engedelmességgel, a nagy Egyházban ahol mindannyian testvérek vagyunk.”
“Hagyjátok, hogy a Szentlélek tervezze meg az utat!” Ferenc pápa
2020
BE THE CHURCH !
25 éve van a plébániák szolgálatában a közösség, ez egyre nagyobb része a misszióknak. Több országban, közel 30 plébánián van jelen, szeretne megélni a hívekkel egy dinamikus lelki, testvéri és missziós életet. Minden nyáron a Nemzetközi ‘BE THE CHURCH’ Fesztivál összegyűjti a közösségre bízott plébániákat, hogy együtt hallgassák a Szentlelket és az Egyházat.
A Covid 19 vírus egészségügyi krízise lecsap az egész világra, megváltoztatja kapcsolatainkat, életünket. A közösség sem kivétel, újra kell szerveznie a misszióit, hogy tovább evangelizálhasson és megismertesse közel és távol lévőkkel a testvériség kegyelmét. A misék, zsolozsmák, tanítások, tanúságtételek, online lelkigyakorlatok stb. lehetővé teszik a missziók soha nem látott kiterjesztését.