„Jézus erre azt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!”
(Lk 10, 37)
Urunk, hadd legyen közösségünk országod jele!
Olvasmányok
Róm 12,9–13
Zsolt 41 (40),1–2
Ajánlott énekek
Vezess, Jézusunk (ÖÉ 47.)
Meditáció
E szavakkal – „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj” – Jézus mindannyiunkat, mindannyiunk egyházát küldi, hogy az ő szeretet parancsa szerint éljünk. A Szentlélek indíttatására küldetést kaptunk, hogy „egymás számára Krisztussá legyünk”, együttérzéssel és irgalommal fordulva a szenvedő emberiséghez. Amint az irgalmas samaritánus a sebesült emberrel kapcsolatban, mi is dönthetünk úgy, hogy nem utasítjuk el a tőlünk különbözőket, hanem közvetlenséget és jóakaratot tanúsítunk irántuk.
Mit jelent Jézusnak ez a felszólítása, hogy „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!” az én életemben? Milyen következményei vannak Krisztus eme hívásának más egyházak tagjaival való kapcsolataimban? Hogyan tehetünk együtt irgalmasan bizonyságot Isten szeretetéről? Krisztus követeiként (2Kor 5,20) megbékélésre kaptunk elhívást Istennel és egymással; közösségre, hogy gyökeret eresszünk, és növekedjünk egyházainkban és a konfliktuszónákban, mint a Száhel-övezet.
Ahogyan növekszik a kölcsönös bizalom és hitelesség, egyre inkább hajlandók leszünk megmutatni sebeinket, az egyháziakat is, hogy Krisztus szeretete látogasson meg és gyógyítson egymás szeretete és gondoskodása által. Közös törekvésünk a keresztény egységre segíti a kapcsolatok újjáépítését, hogy az erőszak helyett a szolidaritás és a béke növekedjen.
Imádság
Mennyei Atyánk,
hálát adunk neked az életadó Szentlélek ajándékáért, aki megnyitja szívünket egymás iránt, megszünteti az ellenségeskedést, és megerősíti a közösség kötelékeit.
Hadd növekedjünk a kölcsönös szeretetben, és hadd kívánjuk egyre hűségesebben hirdetni az evangélium üzenetét, hogy a világ egységre jusson, és hódoljon a Békesség fejedelmének.
Krisztus, a mi Urunk által kérünk. Ámen.