„Amikor meglátta, elkerülte.”
(Lk 10, 31)
Soha ne forduljunk el a szükséget szenvedőktől!
Olvasmányok
Ézs/Iz 58,6–9a
Zsolt 34 (33),15–22
Ajánlott énekek
Követte egykor Krisztus csodáját (ÖÉ 29.)
Az Isten Bárányára (ÖÉ 3.)
Meditáció
A papnak és a lévitának, akik kikerülték a szerencsétlent, vallási szempontból jó okuk volt, hogy ne segítsenek: valamilyen szertartás végzésére készülhettek, és azt kockáztatták, hogy rituálisan tisztátalanná lesznek, ha az ember esetleg már halott. Jézus azonban sokszor kritikus a vallási vezetőkkel szemben, akik a vallási szabályokat a jó cselekvésének állandó kötelessége elé helyezik.
Imaheti igénk az elején elmondja, hogyan akarta igazolni magát a törvénytudó. A pap és a lévita helyesnek tartotta a maga cselekedetét. Keresztényekként mennyire vagyunk készek túllépni a megszokáson? Néha egyházi és kulturális hátterű rövidlátásunk akadályozza, hogy a más keresztény hagyományokból jövő testvéreink élete és bizonyságtétele feltáruljon előttünk. Nyitott szemmel járva meglátjuk, hogyan nyilatkozik meg Isten szeretete keresztény embertársainkban, közelebb kerülünk hozzájuk, és szorosabb egységre jutunk velük.
Jézusnak ez a példázata nemcsak arra hív, hogy jót cselekedjünk, hanem látóterünket is kitágítja. Nemcsak azoktól tanuljuk meg, hogy mi a jó és szent, akikkel azonos felekezetben vagy vallásos világnézeten vagyunk, hanem gyakran a tőlünk különbözőktől is. Sokszor az az irgalmas samaritánus, akiről nem gondolnánk.
Imádság
Úr Jézus Krisztus!
Amikor úton vagyunk az egység felé, add, hogy ne fordítsuk el a szemünket, hanem tágra nyissuk a világ látására.
Segíts életünk útján,hogy megálljunk, megfogjuk és bekötözzük a sebesülteket,
és így Téged lássunk meg bennük, Téged, aki élsz és uralkodsz örökkön örökké. Ámen.