Martin Luther King gondolatai
„Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet.” (Lk12)
A gazdag ember esztelen volt, mert nemvolt tudatában annak, hogy másoktól függ. A szinte rákos betegségként ható önzés áldozata… nem látja, hogy a személyes gazdagság, mindig a közös gazdagság eredménye. Úgy beszél, mintha egyedül szántotta volna fel a földeket és egyedül építette volna a raktárakat. Nem vette figyelembe, hogy örököse a közös ötletek és munkák kincsének, amihez élők és már megholtak is hozzá járultak. Amikor egy egyén vagy egy nemzet nem veszi figyelembe ezt az egymásrautaltságot, akkor szörnyű tragédia történik.
Mindez megmutat nekünk valami alapvetően fontosat az emberek és nemzetek egymásrautaltságának témájában. Akár tudjuk akár nem mindannyian örökké adósok vagyunk, örökös adósai vagyunk ismert vagy ismeretlen férfiaknak és nőknek. Még a reggelinket se tudjuk befejezni anélkül, hogy adósai ne lennénk a fél világnak. Reggel felkelünk és a fürdőszobába megyünk, megfogunk egy szivacsot, ami egy Csendes-óceáni szigetlakónak köszönhetek. Szappant használunk, amit egy francia készített, a törölközőt pedig egy török. Az asztalnál megiszunk egy kávét, ami Dél-Amerikából érkezett, egy teát, ami pedig Kínából vagy egy kakaót, ami Afrikából. Mielőtt elindultunk volna a munkába, már a fél világ adósai vagyunk.
Nagyon is valós értelemben minden élet egy kapcsolódás másokhoz. Minden ember része egy elkerülhetetlen kölcsönösségi hálózatnak, közös sorsba vonva. Mindaz aki elért valakit közvetlenül, elért másokat is közvetett formában.
Sosem lehetek az, akinek lennem kell, anélkül, hogy te is az légy, akinek lenned kell és te sem lehetsz soha az, akinek lenned kell, anélkül, hogy az lennék, akinek lennem kell…
Jézus meghívta ezt az esztelen gazdag embert, mert nem volta tudatában Istentől való függőségének. Úgy beszél, mintha ura lenne az évszakok váltakozásának és ő biztosítaná a föld termékenységét és rendelkezne a nap járásáról az esőről és szélről, úgy képzeli magát, mint a Teremtő és nem mint egy teremtmény.