Szeptember óta a Siloé-misszió Mistówban, Lengyelországban is gyökeret vert. Ez az új szakasz arra hív minket, hogy térjünk vissza a Siloé gyökereihez: kísérjük az élet átgondolását Krisztus fényében, hogy a szabadságban növekedjünk, és válaszoljunk az Ő hívására. Asia Sikorska, a Siloé nemzetközi vezetője elmeséli nekünk, hogy ez az új fejezet hogyan segíti a csapatot a következő lépések megfontolásában.
Szeptember óta a Mistów-i (Lengyelország) Siloé-központban lakom – amely a Montagnieu-i központ „kistestvére” –, és a Siloé lengyelországi és nemzetközi missziójának vezetőjeként dolgozom. Ez nagy változás a missziónk számára: eddig a központja mindig Montagnieu-ban volt, most pedig megtanuljuk, hogyan kell távolról dolgozni. Látom, hogy ahhoz, hogy előrehaladjunk ebben a távolságtartás és az új központ létrehozásának tapasztalatában, mindig vissza kell térnünk missziónk gyökereihez, kezdeteihez és első megérzéseihez.
„A Chemin Neuf Közösség már régóta szervez életáttekintő lelkigyakorlatokat; ezek formájukban változtak, de tartalmuk változatlan maradt: bibliai és Krisztus-központú. Ezek a lelkigyakorlatok a Krisztus nyomában való elindulás részét képezik. Mindannyian arra vagyunk hívva, hogy Krisztus nyomdokaiba lépjünk, hogy szeressük és szolgáljuk Istent. Ez az út a múltunk, bizonyos események vagy kapcsolatok függvényében többé-kevésbé nehézkessé válhat. Ilyenkor jó lehet időt szánni arra, hogy a Szentlélek fényében újra átgondoljuk az átélt dolgokat.”
Így határozták meg a Siloé (Anamnèse) lelkigyakorlatot a csapat tagjai és a lelki kísérők. Ez a meghatározás jól leírja a Siloé küldetésének lényegét. De a Siloé nem csupán egy lelkigyakorlat; magában foglalja a Siloé éves ciklusát, a Délié imaképzést, a Montagnieu-ban és Mistówban zajló hosszú távú fogadási programokat, valamint a lelki kísérők és az egészségügyi szakemberek közös reflexiós munkáját is.
Az első „Anamnèse” ugyanis Laurent Fabre (a Chemin Neuf Közösség alapítója) kezdeményezésére jött létre, a harmincnapos lelkigyakorlatokat vezető testvérek által készített visszajelzések alapján. Megállapították, hogy egyesek nehezen tudtak válaszolni az Úr hívására, mintha egy kő a cipőjükben miatt sántítanának. A harminc napos program első hetének második gyakorlatában Szent Ignác arra hívja fel a résztvevőket, hogy Isten Igéjével párbeszédben tekintsék át életüket, és ismerjék fel, hogy Isten szereti őket. Egyeseknek több időre volt szükségük ennek az áttekintésnek a során, hogy befogadják életük történetét, beleértve a fájdalmas részeket is. Visszatérve tehát a Siloé lényegéhez, azt mondhatjuk, hogy nem a gyógyítás a cél önmagáért, hanem a gyógyulás és a felszabadulás elfogadása, hogy Jézust kövessük, és nagyobb szabadsággal válaszoljunk hívására.
Abban az időben, amikor a Közösség elkezdte kínálni az első Anamnéziseket, a francia társadalomban nyilvánvaló volt a szakadék a személyiség összetételét illetően a spirituális és a pszichológiai szemlélet között. Ezért nem meglepő, hogy az egységre való felhívásunk itt is visszhangra talált, és nagyon hamar a Közösség és a Közösség testvérei, valamint barátaink – lelki kísérők, orvosok, pszichológusok, ápolók – is vágyat éreztek arra, hogy együtt dolgozzanak és gondolkodjanak. Ez a közös gondolkodás és munka több Siloé-szimpóziumot eredményezett, amelyekre egészségügyi szakemberek, lelki kísérők és a különböző témák (felszabadulás, megbocsátás, szenvedés…) iránt érdeklődő emberek gyűltek össze.
A Siloé már kezdetektől fogva azt a szemléletet vallotta, hogy az ember nem csupán elemek – test, psziché és szellem – összessége, hanem Isten képmására teremtett testi lény, aki önmagával, másokkal és Istennel való kapcsolatra hivatott. Ebben a megközelítésben a lelki dimenzió mindig is elsődleges volt, és az is marad. A Siloé kísérői, még ha hivatásuk szerint terapeuták is, nem mint ilyenek, hanem mint lelki kísérők mutatkoznak be. A pszichológiai ismeretek segítik annak megértését, hogy mit él át egy személy, az élet szakaszait és az azokhoz kapcsolódó sebeket, valamint a védelmet nyújtó mechanizmusokat, de egy Siloé-lelkigyakorlat (Anamnèse) mindenekelőtt lelkigyakorlat, egy spirituális időszak.
És mi lesz ezután? Az idei, szétszórt Siloé nemzetközi csapaton belül – Mirjam Montagnieu-ban, Claudine Tigery-ben, Pierre-Louis Bonnban és Asia Mistówban – felismerjük, hogy szükség van az egységet elősegítő helyek és eszközök létrehozására:
• Kapcsolatot teremt a világ különböző pontjain működő Siloé-csoportok között a lelki kísérők számára szervezett képzés révén. Ez a képzés egyben lehetőséget nyújt a tapasztalatok megosztására és a kérdések felvetésére is.
• A nyelvi munkában: a Siloé-tanítások más nyelvekre történő fordításának tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy a francia nyelvű változatot a francia nyelvű kultúráink sokszínűségéhez (főként Afrikában) igazítsuk.
• A Montagnieu, Mistów és a Siloé nemzetközi csapat egészének közötti kapcsolatok megerősítésével, mind a misszióért való imádságban, mind pedig a gondolkodás terén. Ma egy különleges gondolkodási terület körvonalazódik: a test helye a pszichikai/spirituális egységről alkotott szemléletünkben. A neurobiológia, a biokémia és a neuropszichológia gyors fejlődése lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük tapasztalatainkat, ugyanakkor arra is ösztönöz, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan vezethet minket saját testünk a teljesebb élethez és az egységhez Istenhez, önmagunkhoz és másokhoz fűződő kapcsolatainkban.