A Sablonceaux-i apátság (Charente-Maritime) szívében, az amerikai fekete diófa alatt egymást követték a 14–18 éves tinédzsereknek szóló öt nyári tábor. 251 fiatal vett részt a Chemin Neuf Közösség által júliusban szervezett különböző táborokban.
A programban szerepelt: egy vándortábor, egy utcai evangelizációs előadás, egy sport- és kihívásokkal teli hét, egy hét azoknak a középiskolásoknak, akik szolgálni szeretnének, és végül a Sabooost fesztivál!
Laure Delpech, a Chemin Neuf közösség szentelt nővére és a nyári táborok felelőse, megosztja velünk gondolatait.
Az elmúlt években a tizenévesekkel végzett missziós munkánk során feltűnt számunkra, hogy az érzelmek és a hangulatok milyen fontos szerepet töltenek be a lelki életükben, ami néha nagyon erőteljesen érzékelhető. Egyre inkább számukra is felgyorsul az élet, és a külső ingerek eltávolítják őket egy bizonyos belső élettől. Nehézséget jelent számukra, hogy odafigyeljenek arra, ami kevésbé hangos, ami első pillantásra rejtve marad.
Ahhoz, hogy valaki úgy érezze, Istenhez közel kerül, szükség van valamire, ami az érzelmeken keresztül hat. Az Úr munkája és jelenléte azonban gyakran észrevétlen.
Feladatunk tehát az volt, hogy más szemszögből nézzünk a dolgokra: megtanítani a fiatalokat arra, hogy oda figyeljenek, ahová természetüknél fogva nem figyelnének, hogy újragondolják a dolgokat, és megnevezzék azt, ami tartós, különösen Szent Ignác lelki gyakorlatainak elsajátítása révén.
Ignáci lelkiségunk igazi kincs a mai fiatalok számára. Szent Ignác is felismerte a belső mozgások jelentőségét a lelki életben. Az, amit ő újat nyújt ezeknek a fiataloknak, az az, hogy megtanulják finomabb érzékkel megkülönböztetni, mi tartozik a Szentlélek bennük végzett munkájához, és mi az, ami egy ideig zajt csap, de nem hagy nyomot maga után.
A fiatalok vonzódnak a dicsőítéshez, egy olyan imádkozási módhoz, amely közvetlenül bizonyos mértékű elégedettséget nyújt számukra, többek között azért is, mert ezt másokkal együtt, közösségben élik meg, ami a serdülők számára különösen fontos. Kevésbé vágynak az egyéni imádságra, amikor egyedül állnak szemben Isten Igéjével, ami számukra nehezebbnek, szárazabbnak tűnik.
Rájöttünk, hogy a küldetésünk során felelősségünk az, hogy egyikünket se hagyjuk cserben a másikért. Mindkettőre szükségünk van ahhoz, hogy az Úrra figyeljünk, és ezt ajánljuk nekik.
Hosszú távon talán éppen erre van a legnagyobb szükségük a fiataloknak: erre a figyelmes meghallgatásra, ezekre a megkülönböztető eszközökre, a visszatekintés megtanulására és a „könnyű szellővel” való megismerkedésre. Ez az, amit máshol nem mindig kínálnak fel nekik.
Végül is a szükségletek és a vágyak nem mindig egyeznek meg. Nevelőként mindkettőre figyelmet kell fordítanunk.
Laure Delpech