Karoll testvérünk, a Chemin Neuf közösség tagja bemutatja nekünk azt az apátságot, ahol már öt éve missziós munkát végez Hollandiában.
Melyek a feladataid a Chemin Neuf közösségben?
Az elmúlt öt évben feleségemmel és három gyermekünkkel az Oosterhoutban, Hollandiában található gyönyörű Szent Pál-apátságban élünk az életközösségben. Feleségemmel, Kasiával együtt a hollandiai közösség országos vezetőségének tagjai vagyunk. Emellett pénzügyi és adminisztratív feladatokat is ellátok, mint az ország gazdasági vezetője. A mindennapokban az apátság kertjében is dolgozom, és különböző kisebb javításokat is elvégzek. Két további, inkább külső irányultságú feladatot is ellátunk másokkal együtt: a „Brouwen en Bidden” („Sörfőzés és imádság”) programot, valamint az ignáci gyakorlatokon alapuló csendes hétvégi lelkigyakorlatokat. Emellett segítünk más feladatokban is – például a Cana programban, az ifjúsági misszióban vagy a kolostorba érkező csoportok fogadásában –, és gondoskodunk a gyakorlati szolgáltatásokról.
Mesélj nekünk egy kicsit a feladataidról!
Talán érdemes egy kicsit bővebben beszélni a „Sörfőzés és imádság” kezdeményezésről. Ezt a kezdeményezést a közösség egy korábbi tagja, Henk hozta létre, aki így ötvözte sörfőzési hobbiját az evangélizálás iránti vágyával. Ez mindig is remek kombináció volt! Kifejlesztett egy sörfőző rendszert, amelynek segítségével egyszerre 150 liter sört tudunk főzni. A kezdeményezés célja, hogy az apátságba olyan embereket is fogadjon, akik nem feltétlenül keresztények – nagyon gyakran a résztvevők közül sokan egyáltalán nem állnak kapcsolatban a hittel. Ez egy olyan műhely, ahová könnyedén meghívhatunk bárkit, mert egyszerűen csak egy nagyon szép program! A „Brouwen en Bidden” egy egynapos program. Legfeljebb tizenöt résztvevőt tudunk fogadni, és együtt töltjük a napot sörfőzéssel, közös étkezéssel, a Szent Pál-apátság megtekintésével és imádkozással. Megismertetjük a résztvevőkkel az ignáci imádságot, és rengeteg időnk van beszélgetni, eszmét cserélni, valamint hitünkről, a közösségről és az apátságban zajló eseményekről beszélni. Eddig évente öt műhelyt szerveztünk, és most azon dolgozunk, hogy havonta egyet kínáljunk, mivel nagy érdeklődést tapasztalunk. Azt is vizsgáljuk, hogy elindíthatnánk-e egy kis léptékű sörgyártást, hogy az apátságot jobban megismertessük a helyi közösséggel.
Számomra ez a feladat személyesen is összefügg egy másik feladatommal: biztosítani a pénzügyeink egyensúlyát egy nagy apátság és egy kis közösség között. Ugyanakkor számos csoport és ember jön ide időt tölteni, és itt találnak rá Jézusra és az Ő békéjére. Megfelelő egyensúlyt keresünk – folytatni szeretnénk vendégszereteti küldetésünket, és egyúttal meg kell találnunk az ehhez szükséges eszközöket. Bizonyára számos módja van ennek a megvalósításának. Egy mikrosörfőzde – vagy inkább egy nanosörfőzde – indítása az egyik ilyen lehetőség, és számomra nagyon érdekesnek tűnik, mert illeszkedik a szerzetesek és a kézművesség hagyományaihoz, bevonhatja a helyi közösséget, és megnyithatja kapuinkat egy szélesebb közönség előtt. Ráadásul egyszerűen szeretem a jó sört 🙂 Imádkozunk és megpróbáljuk felismerni Isten útját ebben a projektben. Most teszünk egy első lépést azzal, hogy felújítunk egy termet, hogy gyakrabban tudjuk megrendezni a műhelyt. Kis kezdetek, nyitott szívvel, hogy meglássuk, mi Isten akarata ezzel a küldetéssel kapcsolatban.
Hogyan éled meg a testvériséget a mindennapi missziós munkád során?
Különböző pillanatok vannak – a munka, a szabadidő, az imádság vagy a megosztás pillanatai. Mindegyik hozzájárul testvéri életünk gazdagításához. Néha arra törekszünk, hogy rendkívül hatékonyak legyünk, és elfeledkezhetünk arról, hogy a testvéri élet az a termékeny talaj, amelyen a missziók növekedhetnek. A „Brouwen en Bidden” misszió nem lenne lehetséges e testvéri közeg nélkül. Számomra ennek a missziónak az elsődleges célja, hogy tanúskodhassunk arról az örömről, amelyet Jézusban, és általa testvéri életünkben találtunk meg. Nagy örömömre szolgál, hogy testvéreimmel együtt hordozhatom ezt a missziót, és ez egyben olyan hely is, ahol mélyebben megoszthatjuk egymással az életünket. Az emberek manapság nem nagy szavakat vagy tanításokat keresnek, hanem testvériséget, közösséget és megosztást. Ezt pedig nem tudjuk megosztani, ha nem éljük meg magunk között.
Mit nyújt neked?
A testvéri élet segít nekem kitartani a kételyek és válságok idején, és abban is segít, hogy egyre jobban felfedezzem Isten irántam érzett hatalmas szeretetét. Számomra ez egyben olyan hely is, ahol életemet adhatom testvéreim és az apátságba látogatók szolgálatába, akik Jézust keresik. Nagy megtiszteltetés látni, hogyan valósítja meg Isten művét az életünkben és az ide érkező emberek életében.
Mikor és hogyan támaszkodsz a közösségbeli testvéreidre?
Gyakran egyszerű pillanatokról van szó, legtöbbször csupán arról, hogy beszélgethetünk és megoszthatom, mi jár a fejemben. Néha egy séta az apátság körül a bátyámmal, néha egy közös kávé vagy sör, és egyszerűen csak megosztjuk egymással a nehézségeinket, de a vágyainkat és az álmainkat is. Néha együtt végzünk el néhány javítást, vagy sört főzünk a közösség számára. Úgy gondolom, hogy férfiakként szükségünk van egy olyan térre, ahol együtt dolgozhatunk; ez nagy örömet okoz és táplálja testvériségünket. Ami nekem is teret ad a lélegzetvételre, az a tudat, hogy nem kell tökéletesnek lennem, hogy hibázhatok, és hogy van időnk bocsánatot kérni és kibékülni. Ezek a pillanatok nagyon értékesek.
Milyen követelmények vonatkoznak a testvériségben egy misszió ellátására?
Úgy vélem, a misszió legfontosabb eleme az értékelés helyszíne. Ha őszintén meg tudjuk osztani egymással, mi működött és mi nem, az segíthet abban, hogy ne Istennek szóló cselekedetekbe fektessük be az időnket, energiánkat (és pénzünket), hanem az Ő cselekedeteit keressük. Egy másik szempont a testvéri közösség. Úgy gondolom, jó, ha megkérdezzük egymástól: segít-e ez a misszió a szívemnek abban, hogy teljes életet éljek? Örömöt találok-e abban, amit csinálok? Néha vannak olyan pillanatok, amikor hűségesen ki kell tartani, de öröm nélkül egyetlen küldetés sem lenne teljes. Az apostolok bizonyára nagy örömet találtak abban, hogy Jézus mellett járhattak, még ha ez nagyon gyakran megterhelő is volt. A megbékélés helye a küldetésben szintén nagyon fontos. Mindannyiunknak készen kell állnunk arra, hogy bocsánatot kérjünk, és beismerjük hibánkat vagy bűnünket. Így tudjuk egymást támogatni gyengeségeinkben, és ez nagy erőt ad.